November eleje az emlékezés időszaka, amikor szinte mindenki az elhunytakra gondol. Természetesen a katonáknál sincs ez másképp, azonban a honvédek ilyenkor nem csak saját hozzátartozóik emlékét ápolják, hanem megtisztelő kötelességüknek eleget téve, egykori bajtársaik, hős elődeik, illetve világháborúk, forradalmak áldozatai előtt is fejet hajtanak.
Szomorkás, esős időben gyűltek össze a rakétaezred vezető beosztású katonái az alakulat emlékparkjában, az ezred saját halottjai tiszteletére emelt kopjafa előtt, október 30-án, pénteken, hogy Halottak Napjához közeledve elhunyt bajtársaikra emlékezzenek. A meghitt rendezvényen Szabó János főhadnagy, az alakulat tábori lelkészének gondolatait követően Bozsóki Attila alezredes, parancsnokhelyettes és Papp Tamás alezredes, törzsfőnök koszorúzott, majd az alegységparancsnokok, és főnökök egy-egy mécsessel rótták le kegyeletüket egykori bajtársaik, kollégáik emléke előtt.
A kopjafára sajnos a héten egy új, fényes táblácska került, a néhány napja elhunyt kolléganőnk, Szücs-Gedó Linda főtörzsőrmester előtt tisztelegve. Lindára szentmisével is emlékeztek a katonák a koszorúzást követően.
Az ezred katonái részt vettek a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata által rendezett megemlékezésen is csütörtökön a Nádorvárosi köztemetőben, ahol az ezred nevében Bozsóki Attila alezredes helyezte el a kegyelet virágait, a Deim Pál alkotta „Hősi halottak” emlékműnél.
„Tisztelet azoknak, akik velünk voltak, akik a drága életidejükből olyan sokat szenteltek másoknak, akik tehetségük szerint alakították, jobbá tették a világunkat. Emlékezzünk alázattal, csendes főhajtással. Gyújtsuk meg a tisztelet és megbecsülés gyertyalángját.”
Kép és szöveg: Csekei Judit szds.
